A francia cserekapcsolatról

Régi álmunk vált valóra, amikor 1992-ben cserekapcsolat jött létre gimnáziumunk és a burgundiai kisváros, Migennes Blaise Pascal Szakközépiskolája között.

A kapcsolat úgy indult, hogy 1991 nyarán a sárbogárdi felnőtt kórust tolmácsként elkísérte kolléganőm, Zocskárné Bartal Zsuzsanna a franciaországi "ugyancsak burgundiai" kisvárosba, Aillant-sur-Tholonba. Ott egy baráti beszélgetés közben megemlítette, hogy iskolánk régóta szeretne cserekapcsolatot létesíteni egy francia középiskolával. Itt találkozott Mme Lefichoux-val, a migennes-i szakközépiskola egyik adminisztrátorával, aki megígérte, hogy felveti ezt a kérdést iskolájában. S 1991 őszén már levél érkezett Migennes-ből, hogy várnak bennünket 1992 tavaszán! Szabó István igazgató úr támogatta a terveinket.

Nagy izgalommal készültünk az útra. Nagyon lelkes kis csapattal indultunk el 1992. február 1-jén kora reggel a gimnázium elől Pordán György régi Ikarus-buszával. Óriási dolog volt ez abban az időben! A hideg, a buszban való alvás sem törte le a lelkesedésünket. Éjjel a francia határra érve elénekeltük a francia himnuszt a buszban. Meglepő volt, hogy az itthoni szigorú ellenőrzés után, ami a határon volt, a francia vámtiszt az ablakon keresztül intett, hogy menjünk. Fokozódó izgalmak után február 2-án délután 4 óra 10 perckor megérkeztünk Migennes-be. Ma is élénken élnek bennünk azok a pillanatok, amikor beléptünk abba a terembe, ahol fogadtak bennünket, s elosztottak mindenkit a fogadó családokhoz. Fantasztikus egy hetet töltöttünk Franciaországban! Voltunk Joigny-ban, Auxerre-ben, Vézeley-ben és ami a legnagyobb dolog volt: Párizsban! Volt egy nagyon szép francia-magyar est, s aztán a búcsú.

Február 9-én délelőtt 10 órakor értünk haza. S néhány nap múlva elkezdtük szervezni a fogadást, mert április 1-jén már fogadtuk is francia barátainkat. Mi megmutattuk nekik Tihanyt, voltunk Keszthelyen a Festetics-kastélyban, Székesfehérváron, s természetesen bemutattuk fővárosunkat is.

Elkísérte őket szakközépiskolájuk akkori igazgatója, M. Daniel Durand is, s három kísérőtanár jött: a két főszervező (16 éven át), M. Jean-Pierre Duflanc és M. Jacques Chevau, valamint M. Michel Simoneau. Nehéz szívvel vettünk búcsút, de megállapodtunk, hogy folytatjuk a kapcsolatot, s évente találkozunk felváltva Franciaországban vagy Magyarországon. S valóban, 1993 tavaszán már újra mentünk Migennes-be. Igazi barátságok szövődtek az évek folyamán, s még sok ma is tart.

Az 1994-es hollókői kirándulásunk alkalmával az egyik nagyon kedves francia fiú, Jany Cousin vett a parkolóban egy ölelkező egérpárt ajándékba. Meghatódva a kedvességétől mondtam neki, hogy legyenek ezentúl ezek az egerek a mi találkozásaink szimbólumai: az egyik itt marad, a másikat elviszik, így majd nagyon vágyakoznak egymás után. Ettől kezdve minden találkozás alkalmával együtt voltak, aztán az egyiket elvitték, a másik itt maradt. A "keresztelő" is megtörtént, Hugo és Cunégonde lett a nevük.

1993-ban hivatalosan is aláírtuk a cserekapcsolatról szóló szerződést. A céljaink közösek voltak: megismerni egymás országát, kultúráját, s számunkra nagyon fontos elem volt a nyelvgyakorlás. A francia-magyar estekre, a "Soirée"-ra mindig nagy izgalommal készültünk. Énekeltünk francia és magyar dalokat, népdalokat, néptáncot mutattunk be, vidám jeleneteket játszottak el a gyerekek természetesen francia nyelven. Egyszer előadtuk a János vitézből azt a részt, ami Franciaországban játszódik, ahol Jancsi megmenti a törököktől a francia királylányt. S Némethné Müller Viktória tanárnő csoportja egyszer előadta Molière "A botcsinálta doktor" című vígjátékát francia barátaink nagy csodálatára.

A dalok és táncok betanulásánál segítőink voltak az évek folyamán: Huszics Vendel, Lajtos Imréné, Imre Lászlóné, Kalauzné Egervári Olga és Boros Csilla. Az utolsó találkozó a migennes-i szakközépiskolával 2006 tavaszán volt Sárbogárdon.

Az évek során elvittek bennünket Párizson kívül Versailles-ba, Fontainebleau-ba, Dijonba, a Francia-középhegységbe, Normandiába, Le Mont-Saint-Michelre, és bejártuk Migennes környékének sok nevezetes helyét. Mi elvittük őket Budapesten kívül Tihanyba, Keszthelyre, Herendre, Veszprémbe, Hollókőre, Egerbe, Aggtelekre, a Hortobágyra, Szegedre, Ópusztaszerre, Mohácsra, Pécsre és környékére, Székesfehérvárra, és megnéztük szűkebb pátriánk nevezetességeit is: a simontornyai várat, a dégi kastélyt, a mezőszilasi ménest, Rétimajort.

Életemnek egy nagyon szép és tartalmas részét képezik ezek az élmények. Az első két találkozó főszervezője Zocskárné Bartal Zsuzsanna volt, a többi 14-et én szerveztem. Segítőim és kísérőim voltak az évek folyamán: a férjem, Kozma András, Zocskárné Bartal Zsuzsanna, Némethné Müller Viktória, Zádori Gyöngyi, Tatár József, Szabadosné Grósz Mária. Egy alkalommal - 1994-ben - elkísérte csoportunkat iskolánk igazgatója, Boda János is. Az utazásunkhoz óriási segítséget nyújtott Justus Gyula sárkeresztúri vállalkozó, aki éveken keresztül fizette az utazás költségeit. Kétszer adtam be pályázatot a Mobilitás-hoz is, egy alkalommal nyertünk 150 ezer forintot. Emellett több éven át támogatott bennünket anyagilag iskolánk alapítványa, a "Volt sárbogárdi diákok az Alma Materért" is. Egy alkalommal kaptunk támogatást Dr. Sághi Zoltán sárbogárdi vállalkozótól is. A buszt Pordán György vállalkozó biztosította számunkra, a legutolsó alkalommal pedig Zab János és Hajba László.

Ami nagy öröm számomra, hogy nyugdíjazásom után sem szűnt meg a cserekapcsolat. Mivel a migennes-i két szervezőtanár is nyugdíjba ment, segítettek egy új iskolát találni. Ez az auxerre-i Saint-Joseph Gimnázium. S 2007 tavaszán már indult is az új cserekapcsolat Müller Csaba tanár úr és Zádori Gyöngyi tanárnő vezetésével. Az új iskola engem is meghívott erre az útra, aminek örömmel eleget is tettem, így szemtanúja lehettem az új barátság születésének. De nemcsak ez a kapcsolat született a mi 16 éve tartó barátságunkból. Mme Marie-Claude Duflanc - az egyik szervezőtanár felesége - annyira fellelkesült ettől a cserekapcsolattól, hogy elkezdte szervezni a felnőttek cserekapcsolatát, s már 2004 nyarán megérkezett Sárbogárdra az első csapat. Azóta ez a kapcsolat is tart, kétévente találkozunk egymással. Az itteni első találkozót Zocskárné Bartal Zsuzsanna tanárnő szervezte, a 2005-ös kiutazást és a 2007-es fogadást Zádori Gyöngyi tanárnő, a 2009-es kiutazást pedig én. Ezen kívül 2006 októberében a sárbogárdi felnőtt kórust is meghívták egy szereplésre. Nagyon színvonalas és emlékezetes fellépésnek és baráti találkozónak lehettem tanúja ez alkalommal is. Közben francia barátaink megalakították az "Association Bourgogne-France-Hongrie"-t (Burgundiai Francia-Magyar Baráti Társaság), hogy tevékenységük még sikeresebb legyen.

Így válik valóra, amit Jean Monnet, az Európai Unió egyik alapítója hirdetett: "Nem országokat egyesítünk, hanem embereket."

Kozma Andrásné

franciatanár

Francia cserekapcsolat
Folytatás…

A 16 évig tartó kapcsolat Migennes-nel 2006-ban ért véget. Mindkét intézményben generációváltásra került sor; a kapcsolatot ápoló kollégák nyugdíjba mentek. Így történt ez nálunk is; 2007-ben Kozma Andrásné Marika néni, majd a rákövetkező évben Zocskárné Bartal Zsuzsanna vonult nyugdíjba.
A helyzet tehát adott volt, a kérdés csupán arra vonatkozott, hogy lesz-e vajon folytatás. Nos, lett. Auxerre legnagyobb középiskolája a Saint-Joseph gimnázium vállalta fel a partneri szerepet.
Nagy izgalommal vágtunk neki az útnak: 2007 márciusának végén mi keltünk útra 26 diákunkkal. Plançon-Zádori Gyöngyi kolléganőmmel szerveztük meg az utat, Marika néni, mint korábbi kapcsolattartó is velünk utazott szimbolikusan átadni a stafétát.
Minél közelebb értünk, úgy nőtt izgalmunk – gyakorlatilag alig tudtunk valamit vendéglátóinkról. Annál nagyobb volt a meglepetés megérkezésünk után! Fantasztikus fogadtatásban volt részünk! Az iskola hatalmas étkezője magyar-francia színekbe öltöztetve várt minket, mindenütt magyar, francia és uniós zászlók sorakoztak. Aprólékos gonddal díszített, pazar állófogadásban volt részünk. És ez még csak a kezdet volt: egy hetes kimerítően tartalmas program várt ránk: Felfedeztük Auxerre-t, jártunk Dijonban, Ravières-ben, Noyer-sur-Serain-ben, megnéztük a Maulnes-i várat és természetesen egy teljes napot töltöttünk Párizsban. A Soirée is emlékezetes marad: sorban beszédet mondtak a Migennes-i kollégák, majd elköszönt Marika néni is. A beszédek után következett kis műsorunk, mely – talán nem tűnik szerénytelenségnek – frenetikus sikert aratott! Nagyon jó érzésekkel indultunk haza az egy hét elteltével.

2008 áprilisában érkezett el a mi időnk. Már késő ősszel elkezdtük szervezni az itt-tartózkodás programját. Mivel mindenkinek ez volt az első látogatása hazánkban, könnyű dolgunk volt. Bemutattuk közvetlen környékünket, Székesfehérvárt, majd távolabb kalauzoltuk vendégeinket: Balatonbogláron megkoszorúzták az egyetlen Magyarországon található francia katonai emléktáblát, egy egész napot töltöttünk Pécsett, egy napot Budapesten, megtekinthettük együtt a Parlamentet is. A Soirée keretében Boda János igazgató úr is személyesen köszönthette vendégeinket, s küldte jókívánságait francia kollégájának. Az est hatalmas bulizásba csapott át, az élő zenét a Titánok együttes szolgáltatta. Az együtt töltött nyolc nap után bizony a legtöbben könnyes szemmel szálltak fel az autóbuszra…! Rendkívül kedvező visszajelzéseket kaptunk, így optimistán várjuk a folytatást!