Az iskolai oktatás beindulása városunk történetében 1784-ig nyúlik vissza. A református egyház kebelében 1791-ben már 2 tanítós népiskola kezdte meg működését. Sárbogárd lélekszámbeli gyarapodása ennek állandó bővülését eredményezte. Más egyházak is létrehozták a maguk népiskoláit (katolikus, zsidó). Már 1826-ban oktatás felmerült egy egyházi gimnázium létesítésének gondolata, de erre még 100 évet várni kellett. A középfokú oktatás első "hősi kísérlete" Csanády Sándor, helyi születésű pedagógus nevéhez fűződik. Ő, látva a felmerülő igényeket, nagy erőfeszítések árán 1921-ben beindította az akkori Magyarország egyetlen községi fenntartású nyolcosztályos gimnáziumát. Ez nagy nehézségek közepette még útjára bocsátotta első érettségiző osztályát, de a gazdasági válság, a megnemértés, széthúzás, intrikák 1928-ban bezárták kapuit. 1932-ben magán polgári iskola nyílt. Ezt 1937-ben államosították és 1948-ig működött. A következő kísérletre, középfokú oktatás beindítására 1951-ben került sor. Ez már tartósnak bizonyult, ha jellege időközben többször módosult is. Az ekkor beindított középfokú iskolának vagyunk ma a jogutódja. 1951. szeptember 16-án két első és egy második osztállyal (az utóbbi tanulóit Székesfehérvárról telepítették át) kilencven tanulóval, öt nevelővel - ideiglenesen kijelölt általános iskolai épületben - megnyílt mai iskolánk jogelődje, a tanítóképző. A tanítás megkezdődött, de a tanítóképző nem rendelkezett saját iskolaépülettel, zeneépülettel, diákotthonnal és gyakorló iskolával. A tervbe vett építkezéseket három évre ütemezték az iskola és a kollégium mai területén. E célból az állam kisajátította az itt lévő Huszár Ágoston-féle nemesi kúriát (Kossuth Zsuzsanna egykori házát) diákotthonnak és Dr. Örvös Olivér orvos félig felépült, kórháznak szánt épületeit. Az építkezések végül is sok nehézség, huzavona közepette 1956-ig - a tornaterem átadásáig - még elhúzódtak. Az iskola első igazgatója (Lugossi Árpád rövid megbiztatás után) Hadfy Tibor lett. Rajta kívül törzstanárrá lett az iskolának Dr. Ruttkay István (egyúttal diákotthoni igazgató), Szalai Marzsó László és Varga Lajos. Óraadók: Tóth Gyula, Ákos Elek, Újvári Lajos, és Kokas Ferencné. 1955-től 1961-ig az osztályok reál, ill. humán tagozatosak voltak. 1958-ban érte el a beiskolázottság a nyolc osztályt, amelyből öt osztály reál, három humán tagozatos volt. A tanulói létszám 220-240 között mozgott, a tantestületé 12-18 között (óraadókkal). 1961-től eltörölték a két tagozatot és egységes általános tantervű osztályok indultak. 1964-től 1971-ig Általános Gimnázium és Szakközépiskola volt (Öntözőgépész és Közgazdasági Szakközépiskola). 1971-1973 között ismét Általános Gimnázium néven szerepelt, 1973-tól Petőfi Sándor Gimnázium. 1988-tól iskolánk Petőfi Sándor Gimnázium és Híradásipari Szakközépiskola néven működik. 1993 szeptemberében indult az első nyolcosztályos gimnáziumi osztályunk.

  Iskolánk parkja

 Iskolánk gyönyörű parkja részben régebbi örökség, részben iskolai hagyomány útján alakult ki. Örökség annyiban, hogy iskolánk épületei egy régi bogárdi nemesi család udvarházához tartozó park területén épültek fel. A nagy múltú Huszár családnak az 1810-es évek táján épült kastélyában lakott 1842-48 között Kossuth Zsuzsanna is. A park kialakítása is a 19 sz. első felére tehető. Fái, bokrai, formája időközben persze cserélődtek. Mai hatalmas japán akác- és gesztenyefái már több mint 100 évesek. A park 1945-ig szigorúan magánterület volt. A háború alaposan megviselte. Tulajdonosai kihaltak. Egy részét egy zsidó orvos Dr. Örvös Olivér vásárolta meg kórházépítés céljából. Ő kezdte el az épület építését. Befejezni nem tudta, mert 1944-ben elhurcolták. Úgy merült fel 1951-ben, merült fel a középiskola a meglévő épületek felhasználásával, továbbépítésével. 1951-től indult meg a tanítás egy kialakított tanítóképzőben, s tart ma is a jogutód gimnázium és szakközépiskola keretében. A park gondozása, alakítása faállományának megújítása már a Petőfi Sándor Gimnázium tanárai és diákjai lelkes munkájának köszönhető. Szép hagyományként a ballagó osztályok egy- egy fa ültetésével bővítik, szépítik a területet. Már egy találkozós osztály is ültetett emlékfát. Így vált parkunk Sárbogárd legszebb parkjává. Akik a legtöbbet tették a park kialakításában, gondozásában, azok a biológia- szakos tanárok voltak: Kassai Katalin, Németh Rudolf és Kalácska Lászlóné. Az ő útmutatásaik nyomán ez a terület egy mini-arborétummá vált, ahol igen sokféle fa és bokor található; több fenyő fajta, tiszafa, boróka, tulipánfa, ginkófa, nyírfa, akác, más díszcserjék találhatók.

Kalácska László
tanár úr